Rakott zöldbab

Valahogy ez eddig kimaradt az életemből. Aztán Apóspajtás barátnője csinált, de nem kóstoltam meg, csak láttam. Nagyon jól nézett ki. Kipróbáltam hát én is egy saját verziót. Nem tudom, hogy a valódi rakott zöldbabhoz van-e köze, de finomra sikeredett, gyorsan fogyott.



Hozzávalók:
1 kg zöldbab (jelen esetben fagyasztott, sárga színű, 3-4 centis darabokra vágott volt)
60 dkg sertés-marha darált hús
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 ek sertészsír
1 ek pirospaprika
só, bors
1 nagy pohár tejföl
1 dl tejszín
kb. 10 cm kolbász (a gyerekekre való tekintettel nem csípős parasztkolbászt használtam, de csípőssel is el tudom képzelni)

A zöldbabot sós, forrásban lévő vízbe tettem, kifőztem, leszűrtem.
Vöröshagymát felkockáztam, zsíron megfuttattam, majd hozzáadtam a szintén felkockázott fokhagymát. Ezzel csak óvatosan átkevertem, ha megég keserű, lehúztam a tűzről, rászórtam a pirospaprikát. Gyors keverés utá jöhet a husi, só, kevés bors. Folyamatos kevergetés mellett közepes tűzön addig sütöttem, míg a saját levét el nem főtte, szépen megbarnult.
Jöhet a rétegezés. 2/3-ad zöldbab egy jénai aljára, rá a hús, újra zöldbab. A tejfölt és a tejszínt összekevertem, szétterítettem a zöldbab tetején. Erre került a felkarikázott kolbász.
180 fokon összesütöttem.
Nem vagyok oda a rakott ételek készítéséért, mert hosszú idő mindent előkészíteni, sok edényt koszol, de ezt megérte és nem is volt vele sok gond. Reggel előkészítettem, aztán játszótereztünk. Mikor hazaértünk, csak be kellett tenni a sütőbe és mire megmosakodtuk, megterítettünk már lehetett is enni.
Kenyérrel ettük, anélkül Norbi étrendbe is beilleszthető vacsora.

Sárgaborsó főzelék

Terhesen nem voltam kívánós. Illetve voltam, mert ébredéstől elalvásig szinte folyamatosan ettem, de olyat nem éreztem, hogy egy bizonyos ételt megkívántam volna. Szemben a férjemmel. Nálunk ő volt az, aki időről időre úgy érezte, hogy "felborul", ha nem jut azonnal ahhoz, amit épp megkívánt. Ilyen volt a sárgaborsó főzelék, amit akkor követelt, amikor a kiságyat hazaszállította.

Hozzávalók:
fél kg sárgaborsó,
egy kis fej hagyma,
1 leveskocka (én most szárnyast használtam),
só,
pirospaprika,
fél dl olaj,
2 ek liszt.

Elkészítés:
A sárgaborsót szűrőben folyó víz alatt átmossuk, majd kb. háromszoros mennyiségű vízben feltesszük főni. Mehet bele a felkockázott hagyma, só, leveskocka. Fedő alatt, lassú tűzön puhára főzzük, közben figyeljük, nehogy elfője a vizét. Ha szükséges, meleg vízzel pótoljuk úgy, hogy bőségesen ellepje. (Sárgaborsót kuktában TILOS főzni, mert a keletkező gázoktól a kukta felrobban!)
Közben elkészítjük a rántást: Az olajba szórjuk a lisztet és folyamatos kevergetés közben pirítjuk. Amikor kap egy kis színt, lehúzzuk a tűzről, rászórunk kb. egy teáskanál pirospaprikát, jól elkeverjük, és azonnal egy deci hideg vízzel kikeverjük. Amikor a borsó megpuhult, belefőzzük a rántást és állandó kevergetés közben még 10 percig főzzük, hogy ne maradjon liszt ízű. Az elején elképzelhető, hogy csomós benne a rántás, de ettől nem kell megijedni, a keveréstől szépen eltűnnek a csomók. A nagyobbakat esetleg a fakanállal az edény oldalán szét is lehet nyomni.
Mi most pörkölttel ettük, de sült virslivel, vagy sült hússal is nagyon finom.

Csirkés tészta - a kedvencünk

Csirkés tészta, ezúttal hallal. Vercsitől, az Exsógornőtől származik az alaprecept. Gyorsan az egyik kedvencünk lett, mert nagyon finom, tápláló és gyors. Mire a tészta megfő, addigra a szósz is elkészül. Ma a csirke helyett hallal csináltam, így is kifogástalan, nekem még jobban is ízlett, mint az eredeti. Nem utolsó szempont, hogy a gyerekek is imádják, Déva is felnőtt mennyiséget evett a halas változatból.


Hozzávalók:
fél csirkemell filé
2-3 gerezd fokhagyma
1 púpozott ek liszt
kb. 2 dl tejföl
2 dl tejszín
só, fehérbors
pici olaj
fél kg tészta (spagetti, csiga, kagyló, vagy ízlés szerint bármi, amihez egy tejszínes szósz illik)

Felteszem a tészta vizét melegedni. A csirkemellfilét olyan apróra vágom, amenyire csak tudom. Egy mélyebb serpenyőben pici olajon megfuttatom a megpucolt és felaprított fokhagymát, majd rádobom a csirkét. Fedő alatt gyakram megkeverve párolom. Ha elfőtte a levet, amit eresztett, rászórom a lisztet, jól összekeverem és azonnal ráömtöm a tejfölt, majd a tejszínt is. Sózom, borsozom, pár percig még folyamatosan kevergetve főzöm, hogy a liszt se maradjon nyers benne.
Amikor a tészta vize felforrt, sózom, kb. egy evőkanál olajat öntök bele, majd a tésztát megfőzöm. A legtöbb tészta csomagolásán jelzik a főzési időt, ehhez nagyjából érdemes magunkat tartani, de azért figyelni kell. Tényleg al dente a legjobb! Szűrés után lehet is tálalni. Egy tányérra szedem a tésztát, rá bőségesen szószt, esetleg reszelt sajt mehet a tetejére. Aki szereti annak a parmezánt javaslom, ha csak a trappista megy (mint a gyerekeimnél), akkor abból csak egy keveset, hogy ne legyen túl tömény.
A mai, halas változat is pontosan így készült cápaharcsa filéből. Annyi a leírtakhoz képest a különbség, hogy a halat nem fedő alatt párolom, mert több levet is ereszt és gyorsabban is fő.

Lencseleves

Kedves segítőmnek és barátnőmnek, Katinak köszönhetően hozzájutottam eredeti békéscsabai házikolbászhoz. Hát, az valami mennyei! Ősszel már kaptunk egy kb. 30 centis vastag darabot, még a tavalyiból, az már száraz volt. Nem tudtuk abbahagyni. Csípős, de nem méregerős, tökéletesen érezni benne az ízeket. Az egész köménymagot nem szeretem, de ebben annyira finom volt, hogy még a tudat sem zavart. Kati már akkor is mondta, hogy tegyem lencselevesbe, mert az mennyire finom, de mindig azt válaszoltam, hogy arra jó a bolti is, nem fogom a tökéletes kolbászt főzésre pazarolni. Egy hete ismét kaptunk két szállal, ezúttal vékonyabbat és puhát, de az íz most is fantasztikus. Alig vártam, hogy hazaérjek vele. Múlt szombaton az volt az ebédem fehérkenyérrel, kecskesajttal, lilahagymával. Onnantól persze rájártunk, így már alig van egy kis darab belőle. No, és megtört a jég, kipróbáltam a lencselevest kolbásszal. Nem is főztem, nem is ettem még lencselevest ezelőtt, csak halvány elképzeléseim voltak róla, hogy milyen az, de nem volt annyira szimpi. Azért csak elolvastam egy-két receptet a neten, és nekiálltam. Tegnap vacsira főztem egy nagy fazékkal, már nincs belőle. Azt hiszem, ez magáért beszél.


Hozzávalók:

1/4 kg lencse
2 szál közepes sárgarépa
1 szál közepes gyökér
1 kis fej hagyma
kb. 10 dkg füstölt szalonna
2,5 dl tejföl
3 ek. liszt
1 ek. pirospaprika
só, fehérbors
1 babérlevél
15 karika Kati féle csabai kolbász


Elkészítés:

A lencsét előző este beáztattam kb. háromszoros mennyiségű vízbe. A szalonnát apró kockákra vágtam, a fazékban elkezdtem olvasztani. Közben szintén felkockáztam a hagymát, a szalonnához adtam, úgy pirítottam tovább őket. A répákat meghámoztam, megmostam, felkarikáztam. Amikor a hagyma már üveges volt, felöntöttem fél dl. hideg vízzel, majd nagy lángon elforraltam a vizet. Ezt még egyszer megtettem, ettől a hagyma szétesett, inkább pépes lett a végeredmény, a kockák már nem is látszottak. Levettem a lángot, hozzáadtam a pirospaprikát, gyorsan elkevertem, majd ment bele a felkarikázott fehér- és sárgarépa. Fél dl vízzel felöntöttem, majd gyakori keverés mellett közepes lángon pároltam néhány percig. Hozzáadtam a leszűrt lencsét, sóztam, pici fehérborssal megszórtam, beledobtam a babérlevelet, összekevertem, majd felöntöttem vízzel. Kb. egy órát főztem közepes lángon, de figyelgetni kell, hogy a lencse mikor puhul meg. Az se jó, ha szétesik. Mikor a lencse már majdnem teljesen megpuhult, a tejfölbe belekevertem a lisztet, a levesből kiszedett lével is csomómentesre kevertem, és a leveshez adtam. Körülbelül tíz percig főztem még, az utolsó néhány percben már a felkarikázott kolbásszal együtt.
Csodálatos lett, be fogjuk pótolni azokat az éveket, amíg nem ettünk ilyet!

Tzaziki

Sok helyen olvastam már tzaziki recepteket, de egyik sem egyezett meg az általam ismerttel, amit anyósomtól tanultam. Ők görögök, feléjük így készül. Észak-Görögországban több helyen is ettünk, ott is ez az ízvilága, állaga. A legtöbb magyar recept abban különbözik ettől, hogy az egészet joghurttal csinálják. Ez nem is lenne baj, sőt!, ha görög joghurtról lenne szó, de általában nem ebből készítik a magyar háztartásokban. A mi joghurtunk sokkal vizesebb és savanykásabb is. A receptemben azért írom a tejföl és a joghurt keverékét, mert az eredeti görög joghurtra ez hasonlít a legjobban. Persze, ha valaki görög joghurtot szerez, mindenképpen abból készítse!


Hozzávalók:

1 kígyóuborka
2 dl tejföl
1 dl joghurt
1 nagy, vagy 2 kicsi gerezd fokhagyma
5 dkg feta sajt
só


Elkészítés:

Az uborkát megmossuk, végét levágjuk, majd nagy lyukú reszelőn lereszeljük. Besózzuk, félretesszük. Elkészítjük az öntetet. A tejfölt és a joghurtot alaposan lecsöpögtetjük, összekeverjük. A fokhagymát kis lyukú reszelőn belereszeljük, a fetát szintén. Az uborka levét a lehető legjobban kinyomkodjuk, majd az öntethez keverjük. Frissen is finom, de jót tesz neki, ha egy órát a hűtőben áll.

Lencsefőzelék

Évente általában csak egyszer esszük, bár mi mindketten nagyon szeretjük. A gyerekeink nem annyira, a fiunk idén evett belőle először, a lányunk csak megkóstolta. Mivel Újév napján malacsült is jár hozzá, én a legegyszerűbb módon készítem. Van, aki füstölt húst is főz bele, van, aki csak a füstölt lében főzi, de létezik zöldséges változata is.


Hozzávalók:

-fél kg lencse
-fél fej hagyma,
-só
-1 babérlevél
-kb. fél dl olaj
-5 ek liszt
-1-2 tk ecet
-(esetleg étkezési keményítő)

Elkészítés:

A lencsét szűrőben folyó víz alatt jól megmosom, majd legalább kétszeres mennyiségű langyos vízbe teszem, ebben áztatom egy éjszakát. Több helyen olvastam, hogy a lencsét nem kell áztatni, de az én tapasztalatom az, hogy az áztatás által gyorsabban fő és a héja sem marad kemény. Ezáltal nem kell addig főzni, míg szét nem fő, kellemesebb, gusztusosabb is így.
Másnap leszűröm és egy nagyobb fazékban felteszem főni kétszeres mennyiségű vízben. Sózom, beleteszem a babérlevelet és a felkockázott hagymát is. Nagyjából egy órát főzöm fedő alatt, kis lángon. Amikor a lencse már majdnem teljesen puha, a lisztből és olajból világos színű rántást készítek, kevés hideg vízzel összekeverem, majd a lencséhez adom. Szinte folyamatosan kevergetve még legalább 10 percig főzöm, hogy a rántásnak is legyen ideje megfőni. Ha azonnal fogyasztjuk, és nem találom elég sűrűnek, a végén egy kis étkezési keményítőt pici hideg vízben feloldok és belekeverem. Ha később esszük, akkor nem kell sűrűre főzni, mert állás közben egy-két óra alatt rengeteget sűrűsödik. Amikor levettük a tűzről, belekeverjük az ecetet. Tejfölt kínálhatunk hozzá.

Görög citromos sütemény

Ez a süti szintén karácsonyra készült. Semmi köze a karácsonyhoz nem is a mi ízvilágunk, de egyszerűnek tűnt (és az is), meg ha már a férjem görög...


Hozzávalók:

A tésztához:
-2,5 dl joghurt
-20 dkg liszt
-10 dkg búzadara
-2 kk szódabikarbóna
-3 tojás
-1 citrom reszelt héja
-fél citrom leve
-20 dkg cukor
-csipet só

A sziruphoz:
-15 dkg cukor
-3 dl víz
-2 citrom

Elkészítés:

Egy tálban összekevertem a száraz hozzávalókat. Egy másik edényben a nedves hozzávalókat habverővel kevertem, majd a két tál tartalmát összeöntöttem és fakanállal alaposan kikevertem. Egy kb. 25×35 cm-es tepsit kibéleltem szilikonos sütőpapírral, beleöntöttem a masszát, és kb. 170 fokon 50 perc alatt (tűpróba) megsütöttem.
A vége felé elkészítettem a szirupot: Felforraltam a vizet, belekevertem a cukrot és a citromok levét. Pár percig forraltam.
Mikor kisült a tészta, egy villával alaposan megszurkáltam, majd a szirup felével egyenletesen meglocsoltam. Letakartam, negyed óra múlva ráöntöttem a szirup maradékát is, és reménykedtem, hogy reggelre tényleg fölszívja. Másnap reggel kibirítottam a sütit a tepsiből, lehúztam róla a sütőpapírt, felkockáztam, aztán bezsebeltem az elismerő pillantásokat a kóstolóktól.

Kozák kucsma

December 23-án éjfélkor álltam neki sütni másnap délelőttre, mivel mi már akkor indultunk Apósékhoz ebédre, ahová ígértem édességet. Három sütit szemeltem ki erre a célra, meg persze magunknak is karácsonyra. Hajnali fél négyre el is készültem velük, illetve csak majdnem, mert a kozák kucsmát csak másnap indulás előtt fejeztem be, mivel a forró krémet hűteni kellett volna, és úgy döntöttem, hogy inkább hűljön éjszaka, reggel meg még rászánok 20 percet arra az adagra, amit elviszünk, a többit ráérek este megtölteni. Az eredmény tökéletes lett, megérte a sok pepecselést, máskor is fogok még ilyet készíteni.

Hozzávalók:

A tésztához:
- fél dl víz,
- fél csomag sütőpor,
- 3 dkg kakaópor,
- 20 dkg finomliszt,
- 30 dkg kristálycukor,
- 6 db tojás.

A krémhez:
- 25 dkg porcukor,
- 8 dl tej,
- 2 ek vaníliáscukor,
- 20 dkg rétesliszt,
- 30 dkg Rama sütőmargarin.

A mázhoz:
- 16 dkg étcsokoládé,
- 10 dkg Rama sütőmargarin.

Az oldalára:
- 20 dkg kókuszreszelék.


Elkészítés:

Habosra kevertem a vizet a cukorral és a tojássárgájával, majd hozzáadtam a kakaóval, sütőporral elkevert, átszitált lisztet. Mikor ezt is kikevertem, óvatosan, három részletben beleforgattam a kemény habbá vert tojásfehérjét. A sütő legnagyobb tepsijében, sütőpapíron sütöttem kb. 180 fokon 30 percig (tűpróba). Amikor kihűlt, egy kicsi (kb. 3,5 centi átmérőjű) pogácsaszaggatóval kiszaggattam.
Amíg sült, nekiláttam a krémnek. 6 dl tejet felforraltam, a réteslisztet elkevertem két dl tejben, majd a forrásban lévő tejbe kevertem a vaníliás cukorral egyetemben. Félretettem hűlni. A szobahőmérsékletű margarint habosra kevertem a cukorral, majd a hideg főzött krémhez kevertem.
Összeállítás:
Egy kisebb lábasban vizet forraltam, rátettem a fémtálkába tördelt csokit a margarinnal. Míg ők olvadoztak, félbevágtam a piskótakorongokat, megtöltöttem őket a krémmel, körben bekentem az oldalukat is. Ez nem egy egyszerű művelet, mivel morzsálódik, törik, de nem szabad feladni, a végeredmény így is mutatós lesz! Az összecsukott korongokat kókuszreszelékbe forgattam, majd a jól elkevert margarinos csokival vastagon megkentem a tetejüket.
Olyan finom, mint amilyen mutatós!