Sütőtökkrémleves

Hmm...
A tavalyi év vége felé párommal egy balatoni menő étteremben ettem először. Hááát... Nem ilyennek képzeltem. Egészen híg volt és édes és íztelen. Brrr!!! Már akkor kigondoltam, milyennek is kéne ennek szerintem lennie. Aztán húztam, halogattam az elkészítését, pedig többször is eszembe jutott, hogy ebből bizony ki lehetne hozni valami finomat is. Végül február elején vettem egy kanadai sütőtököt és úgy döntöttem, eljött a sütőtökkrémleves ideje. Kicsit izgultam, de kár volt, annyira jól sikerült, hogy egy hét múlva újra megfőztem. Ami még mellette szól, hogy az elkészítése a tök sütésén kívül kb. 15 percet vesz igénybe.

Hozzávalók:

1 kanadai sütőtök,
1 fej hagyma,
2 ek olaj,
1 kisebb szárított csilipaprika,
1 ek szárított kakukkfű,
2 húsleveskocka,
2 dl tejszín,
só

Elkészítés:

Az első lépés a tök sütése. Ez fontos, sokkal koncentráltabb ízt kapunk, mintha csak simán megfőznénk. A tököt hosszában kettévágtam, betettem egy tepsibe, aláöntöttem kb. egy deci vizet és közepes fokozaton sütöttem kb. két órát. Akkor jó, amikor a teteje már kezd karamellizálódni, barnulni, a belseje pedig puha. Ha korábban kezdene barnulni, mint ahogy megpuhul, tegyünk rá alufóliát. Nekem még nem volt rá szükségem. Isteni illat lesz tőle a lakásban, és nehéz megállni, hogy az ember ne essen neki a sült töknek frissiben, ezért érdemes kicsit többet csinálni mint amennyit majd a leveshez fölhasználunk.

Innen már csak negyed óra.
A hagymát felkockáztam és az olajon megpároltam. Mikor már fonnyadt, rászórtam a kakukkfüvet és rámorzsoltam a csilit. Alaposan átkevertem, rákanalaztam a héjából kivájt tököt, felöntöttem annyi vízzel, ami bőségesen ellepte. Botmixerrel simára turmixoltam, felforraltam. Mikor forrt, beledobtam a leveskockákat, mikor felolvadt, kóstoltam. Nekem kellett még bele egy bő csipet só, hogy összehozza az ízeket. Ezután felöntöttem a tejszínnel és már kész is volt.
Száraz serpenyőben kicsit megpirított tökmaggal tálaltam, de anélkül is nagyon finom!

Pacalleves

Csütörtökön hajnalban értem haza Erdélyből, ahol hat csodálatos napot töltöttem. A lélegzetelállító táj, a rendkívül kedves székely család és néhány történelmi emlékünk mellett volt szerencsém megkóstolni jellegzetes székely ételeket is. A pacalleves annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy alig vártam, hogy magam is megpróbálkozhassak vele. Mostanában erdélyi gasztroblogokat is olvasgattam, ezeken néztem meg a receptjét, illetve kolléganőmet is megkérdeztem, mivel hallottam, hogy jól főz és tudtam, hogy Erdélyből származik. Mindebből született az én pacallevesem, ami első próbálkozásra egyáltalán nem lett rossz.

Hozzávalók:
1/2 kg pacal (szép fehér),
3 közepes sárgarépa,
1 közepes gyökér,
1/2 fej hagyma,
kb. 1 ek kacsazsír,
5-6 levél lestyán,
300 g tejföl (tejfele, ahogy Székelyföldön mondják),
1 tojás sárgája,
2 babérlevél,
1 erőleves kocka (ha van otthon csontlé, biztosan még jobb),
só,
bors,
pici erős pirospaprika
1 ek 10%-os ecet.

Elkészítés:
A pacalt fölcsíkoztam kicsit vékonyabbra, mint a pörkölthöz tenném, majd sós vízben puhára főztem, leszűrtem.
A hagymát apró lyukú reszelőn lereszeltem, a répákat nagyobb lyukún. Az egészhez hozzáadtam a zsírt és elkezdtem pirítani. Mikor a sárgarépa már szépen kiengedte a színét, belekevertem a késhegynyi pirospaprikát, majd fölengedtem vízzel. Sóztam, borsoztam, beletettem a pacalt, leveskockát, ecetet és a babérlevelet, felforraltam. Néhány perc főzés után a tojássárgáját kikevertem a tejföllel, apránként adagoltam hozzá a levesből, ezzel is mindig jól elkeverve, nehogy a forró leves összekapja a tojást. Habverővel folyamatosan kevergetve hozzáadtam a leveshez, beledobtam a fölaprított lestyánt és még néhány percig kis lángon forraltam.
Nálam ennyi, mivel a gyerekekkel is szeretném megkóstoltatni, de a felnőttek tálalás előtt mindenképpen kapnak hozzá savanyított erős pfefferonit, mert szerintem úgy az igazi, ha kicsit csípős.
Holnap pedig jöhet a kapros ordás palacsinta!

Medvehagyma krémleves

A medvehagyma a tavalyi év nagy felfedezése volt a konyhámban. :-)
Sajnos csak áprilisban van néhány hétig, pedig finom, sokoldalú és nem utolsó sorban rendkívül egészséges.
Én a csarnokban szoktam venni az őstermelőknél, de most Apóspajtástól kaptunk egy köteg előre csomagoltat, azon ezt írják róla:
"A medvehagyma kiemelkedő, sokoldalúan felhasználható fűszer és gyógynövény. Hatóanyagai 12-szer erősebbek a fokhagymáénál. Erőteljes vértisztító, baktérium és vírusölő. Csökkenti a vérnyomást és a koleszterinszintet. Javítja a szív- és érrendszer működését, gátolja a vérrögképződést.
Lehetőleg frissen fogyasszuk: salátaként, szendvicsbe, vagy bármilyen ételbe utólag ízesítőként."

Mi a legtöbbet frissen esszük, de volt már, hogy bucit töltöttem vele, tésztához szószt csináltam belőle, ma pedig krémlevesnek főztem meg. Nagy sikere volt, még a kölkeim is ették, pedig a nagyobb lázas. Ő ma mást még nem is evett.

Hozzávalók:
2 közepes krumpli
1 csokor medvehagyma
1 dl tejszín
1 dl száraz fehérbor
só

A krumplit megtisztítjuk, megmossuk, felkockázzuk. Föltesszük bő, sós vízben főni. A medvehagymát megmossuk, összevágjuk. Amikor a krumpli már majdnem puha, ellenőrizzük, hogy legalább kétszer annyi víz legyen rajta, mint maga a krumpli, ha nincs annyi, pótoljuk, majd beleöntjük a bort, amivel még legalább öt percig főzzük. Ennyi idő alatt már kimegy belőle az alkohol, így az ételt gyerekek is nyugodtan ehetik. Lehúzzuk a tűzről, mehet bele a medvehagyma, majd az egészet botmixerrel összeturmixoljuk. Végezetül felöntjük a tejszínnel, ha még kell, megsózzuk, és már kész is!

Lencseleves

Kedves segítőmnek és barátnőmnek, Katinak köszönhetően hozzájutottam eredeti békéscsabai házikolbászhoz. Hát, az valami mennyei! Ősszel már kaptunk egy kb. 30 centis vastag darabot, még a tavalyiból, az már száraz volt. Nem tudtuk abbahagyni. Csípős, de nem méregerős, tökéletesen érezni benne az ízeket. Az egész köménymagot nem szeretem, de ebben annyira finom volt, hogy még a tudat sem zavart. Kati már akkor is mondta, hogy tegyem lencselevesbe, mert az mennyire finom, de mindig azt válaszoltam, hogy arra jó a bolti is, nem fogom a tökéletes kolbászt főzésre pazarolni. Egy hete ismét kaptunk két szállal, ezúttal vékonyabbat és puhát, de az íz most is fantasztikus. Alig vártam, hogy hazaérjek vele. Múlt szombaton az volt az ebédem fehérkenyérrel, kecskesajttal, lilahagymával. Onnantól persze rájártunk, így már alig van egy kis darab belőle. No, és megtört a jég, kipróbáltam a lencselevest kolbásszal. Nem is főztem, nem is ettem még lencselevest ezelőtt, csak halvány elképzeléseim voltak róla, hogy milyen az, de nem volt annyira szimpi. Azért csak elolvastam egy-két receptet a neten, és nekiálltam. Tegnap vacsira főztem egy nagy fazékkal, már nincs belőle. Azt hiszem, ez magáért beszél.


Hozzávalók:

1/4 kg lencse
2 szál közepes sárgarépa
1 szál közepes gyökér
1 kis fej hagyma
kb. 10 dkg füstölt szalonna
2,5 dl tejföl
3 ek. liszt
1 ek. pirospaprika
só, fehérbors
1 babérlevél
15 karika Kati féle csabai kolbász


Elkészítés:

A lencsét előző este beáztattam kb. háromszoros mennyiségű vízbe. A szalonnát apró kockákra vágtam, a fazékban elkezdtem olvasztani. Közben szintén felkockáztam a hagymát, a szalonnához adtam, úgy pirítottam tovább őket. A répákat meghámoztam, megmostam, felkarikáztam. Amikor a hagyma már üveges volt, felöntöttem fél dl. hideg vízzel, majd nagy lángon elforraltam a vizet. Ezt még egyszer megtettem, ettől a hagyma szétesett, inkább pépes lett a végeredmény, a kockák már nem is látszottak. Levettem a lángot, hozzáadtam a pirospaprikát, gyorsan elkevertem, majd ment bele a felkarikázott fehér- és sárgarépa. Fél dl vízzel felöntöttem, majd gyakori keverés mellett közepes lángon pároltam néhány percig. Hozzáadtam a leszűrt lencsét, sóztam, pici fehérborssal megszórtam, beledobtam a babérlevelet, összekevertem, majd felöntöttem vízzel. Kb. egy órát főztem közepes lángon, de figyelgetni kell, hogy a lencse mikor puhul meg. Az se jó, ha szétesik. Mikor a lencse már majdnem teljesen megpuhult, a tejfölbe belekevertem a lisztet, a levesből kiszedett lével is csomómentesre kevertem, és a leveshez adtam. Körülbelül tíz percig főztem még, az utolsó néhány percben már a felkarikázott kolbásszal együtt.
Csodálatos lett, be fogjuk pótolni azokat az éveket, amíg nem ettünk ilyet!