Pacalleves

Csütörtökön hajnalban értem haza Erdélyből, ahol hat csodálatos napot töltöttem. A lélegzetelállító táj, a rendkívül kedves székely család és néhány történelmi emlékünk mellett volt szerencsém megkóstolni jellegzetes székely ételeket is. A pacalleves annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy alig vártam, hogy magam is megpróbálkozhassak vele. Mostanában erdélyi gasztroblogokat is olvasgattam, ezeken néztem meg a receptjét, illetve kolléganőmet is megkérdeztem, mivel hallottam, hogy jól főz és tudtam, hogy Erdélyből származik. Mindebből született az én pacallevesem, ami első próbálkozásra egyáltalán nem lett rossz.

Hozzávalók:
1/2 kg pacal (szép fehér),
3 közepes sárgarépa,
1 közepes gyökér,
1/2 fej hagyma,
kb. 1 ek kacsazsír,
5-6 levél lestyán,
300 g tejföl (tejfele, ahogy Székelyföldön mondják),
1 tojás sárgája,
2 babérlevél,
1 erőleves kocka (ha van otthon csontlé, biztosan még jobb),
só,
bors,
pici erős pirospaprika
1 ek 10%-os ecet.

Elkészítés:
A pacalt fölcsíkoztam kicsit vékonyabbra, mint a pörkölthöz tenném, majd sós vízben puhára főztem, leszűrtem.
A hagymát apró lyukú reszelőn lereszeltem, a répákat nagyobb lyukún. Az egészhez hozzáadtam a zsírt és elkezdtem pirítani. Mikor a sárgarépa már szépen kiengedte a színét, belekevertem a késhegynyi pirospaprikát, majd fölengedtem vízzel. Sóztam, borsoztam, beletettem a pacalt, leveskockát, ecetet és a babérlevelet, felforraltam. Néhány perc főzés után a tojássárgáját kikevertem a tejföllel, apránként adagoltam hozzá a levesből, ezzel is mindig jól elkeverve, nehogy a forró leves összekapja a tojást. Habverővel folyamatosan kevergetve hozzáadtam a leveshez, beledobtam a fölaprított lestyánt és még néhány percig kis lángon forraltam.
Nálam ennyi, mivel a gyerekekkel is szeretném megkóstoltatni, de a felnőttek tálalás előtt mindenképpen kapnak hozzá savanyított erős pfefferonit, mert szerintem úgy az igazi, ha kicsit csípős.
Holnap pedig jöhet a kapros ordás palacsinta!