Sárgabarackos gombóc

Az idén nagyon drága volt a sárgabarack, ráadásul magyart szinte nem is lehetett kapni, ezért csak néhányszor vettem friss fogyasztásra. A héten az egyik multiban 399 forintos áron lehetett gyönyörű, nagy szemű kajszit kapni, ami ezen a nyáron kifejezetten olcsónak számított, így vettünk majdnem két kilónyit. Frissen is ettük, a mai napon pedig gombócot készítettünk belőle. Csak úgy, mérés nélkül összedobva. Egyszerű és csuda finom!

Hozzávalók:
17 sárgabarack (a darabszám mérettől függ)
15 dkg marcipán (ez elhagyható)
5 öklömnyi krumpli (újkrumplit kaptam, így az került bele)
1 mokkáskanál só
2 ek libazsír
1 tojás
kb. 30 dkg finomliszt
1,5 bögre zsemlemorzsa
porcukor

A krumplit héjában megfőztem, majd forrón meghámoztam, összenyomtam, összekevertem a sóval és 1 ek zsírral. Hagytam kihűlni.
Egy nagy lábasban föltettem vizet forrni. A krumplihoz hozzáadtam a tojást és lisztet, majd jól összegyúrtam. Aztán még liszteztem két kis adagban, mivel nem volt tészta állagú. Vastagon lisztezett deszkára borítottam, ellapogattam, a tetejét is megszórtam liszttel és kb. fél centi vékonyra nyújtottam. Tenyérnyinél kicsit nagyobb kockákra vágtam föl, de ez a barack méretével változhat. Nekem most nagyok voltak.
A barackokat a lányom megmosta. Én kiszedtem a magot, a helyére marcipánt tettem, majd a tésztába tekertem, gombócot formáztam belőle. Egy lapos kiszedő segítségével óvatosan a gyöngyöző enyhén sós vízbe eresztettem. A további gombócok elkészítéséhez igénybe vettem az itthon található összes dolgos kezet. :-) Kb. fél perccel a gombóc vízbe kerülése után óvatosan alányúltam a lapos kanállal, hogy ellenőrizzem, nem ragadt-e le.
Egy serpenyőben felolvasztottam a másik kanál zsírt, és rászórtam a zsemlemorzsát. Folyamatosan kevergetve pirítottam meg. Nagyon kell figyelni, mert gyorsan megég. Mikor már majdnem jó volt, elzártam a gázt, és még egy picit kevergettem, hogy a forró serpenyőben nehogy megégjen.
Közben az első adag gombóc feljött a víz tetejére. Még 2-3 percig főztem, majd óvatosan átemeltem a zsemlemorzsába. Beleforgattam és tányérra szedtem, hogy legyen helye a következő adag gombócnak.
Porcukorral megszórva ettük faltuk.

Pacalleves

Csütörtökön hajnalban értem haza Erdélyből, ahol hat csodálatos napot töltöttem. A lélegzetelállító táj, a rendkívül kedves székely család és néhány történelmi emlékünk mellett volt szerencsém megkóstolni jellegzetes székely ételeket is. A pacalleves annyira megmozgatta a fantáziámat, hogy alig vártam, hogy magam is megpróbálkozhassak vele. Mostanában erdélyi gasztroblogokat is olvasgattam, ezeken néztem meg a receptjét, illetve kolléganőmet is megkérdeztem, mivel hallottam, hogy jól főz és tudtam, hogy Erdélyből származik. Mindebből született az én pacallevesem, ami első próbálkozásra egyáltalán nem lett rossz.

Hozzávalók:
1/2 kg pacal (szép fehér),
3 közepes sárgarépa,
1 közepes gyökér,
1/2 fej hagyma,
kb. 1 ek kacsazsír,
5-6 levél lestyán,
300 g tejföl (tejfele, ahogy Székelyföldön mondják),
1 tojás sárgája,
2 babérlevél,
1 erőleves kocka (ha van otthon csontlé, biztosan még jobb),
só,
bors,
pici erős pirospaprika
1 ek 10%-os ecet.

Elkészítés:
A pacalt fölcsíkoztam kicsit vékonyabbra, mint a pörkölthöz tenném, majd sós vízben puhára főztem, leszűrtem.
A hagymát apró lyukú reszelőn lereszeltem, a répákat nagyobb lyukún. Az egészhez hozzáadtam a zsírt és elkezdtem pirítani. Mikor a sárgarépa már szépen kiengedte a színét, belekevertem a késhegynyi pirospaprikát, majd fölengedtem vízzel. Sóztam, borsoztam, beletettem a pacalt, leveskockát, ecetet és a babérlevelet, felforraltam. Néhány perc főzés után a tojássárgáját kikevertem a tejföllel, apránként adagoltam hozzá a levesből, ezzel is mindig jól elkeverve, nehogy a forró leves összekapja a tojást. Habverővel folyamatosan kevergetve hozzáadtam a leveshez, beledobtam a fölaprított lestyánt és még néhány percig kis lángon forraltam.
Nálam ennyi, mivel a gyerekekkel is szeretném megkóstoltatni, de a felnőttek tálalás előtt mindenképpen kapnak hozzá savanyított erős pfefferonit, mert szerintem úgy az igazi, ha kicsit csípős.
Holnap pedig jöhet a kapros ordás palacsinta!